Az EU, vagy az eurózóna esik-e hamarabb szét? A látszólag erős európai integrációt kelet-nyugat irányban a szuverenitás kérdése, észak-dél irányban pedig a közös valuta jövője osztja meg. Az EU egészét érinti az újkori népvándorlás és az elhibázott szankciós politika nyomán fellépő infláció. Az EU így leginkább a Titanicra emlékeztet: ha egy, vagy két kamra sérül meg, a víz fölött marad. Ha több, csak idő kérdése, mikor süllyed el.

Újságíró, aktivista, demokráciaélményt kergető rafinált újbalos. Magához édesgetett 200 milliót adó 1%-okból, most meg teli bukszával bejelentkezett valami fontos pozira. Olvasás végén kiderül, mire.

Az utódpárt utódpártja pont egy éve alakította meg árnyékkormányát. A kommunikációs termék nem hozta el a remélt áttörést sem Gyurcsány Ferenc következetesen leánykori nevét használó felesége, sem a DK számára. A termelési riport következetesen “egymillió szavazóról, húsz százalékos támogatottságról és tizenötezer párttagról” szól, de a kongresszus óta kifulladt a lendület, az ellenzékváltó hangulatot a szivárványkoalíción túli Kutyapárt és Mi Hazánk, valamint számtalan új formáció próbálja meglovagolni.

Sporadikusan szaporodnak a megélhetési ellenzék szereplői: kívülről keményen szponzorálják őket, de ez jottányit sem javít politikai impotenciájukon.

Mesterházy Attila, Márki-Zay Péter, Jakab Péter és most Vona Gábor. A baloldali parlamenti törpepártok agóniáját látva egymás után alakítanak szebb napokat látott politikusok “saját” pártot. A modell adott: addig kell a közösségi médiában like-okat vadászni, tv-stúdiókban okoskodni és “közvélemény-kutatásokat megnyerni”, ameddig be nem kerülnek a Gyurcsány Ferenc által gondozott “Elnökök Signal-csoportba" és nem tudnak a következő ciklusra egy jó alkut kötni. Mivel a balliberális torta mérete adott, a szemünk láttára osztják azt újra.

Az USA rég nem látott mennyiségben vásárolt orosz uránt. Ha mellé tesszük azt a hírt, hogy térségünk szivárványkoalíciós kormányai a Rosatom helyett a kanadai Westinghouse-tól akarnak fűtőelemet venni, máris körvonalazódik az EU 12. szankciós csomagja és az uniós országok amerikai energiafüggőségének további növekedése.

Az USA rég nem látott mennyiségben vásárolt orosz uránt. Ha mellé tesszük azt a hírt, hogy térségünk szivárványkoalíciós kormányai a Rosatom helyett a kanadai Westinghouse-tól akarnak fűtőelemet venni, máris körvonalazódik az EU 12. szankciós csomagja és az uniós országok amerikai energiafüggőségének további növekedése.

A globalizáció főgerendája meghasadt. Úgy érezzük, hogy ennek a nagy történelmi kornak a skizmáját éljük át. Mintha a Nyugat szándékosan ketté akarná szakítani. A globalizációból azonban nincsen, nem lehet kettő. A globalizáció totális univerzalizmusa egylényegű, nem megosztható. Az epicentruma, az erőközéppontja viszont bármikor elmozdulhat, mert meghódítható. A globalizmus nem “amerikai”, nem “nyugati” privilégium, hanem olyan, a természeti jelenségekhez hasonlatosan működő, a világot maga alá rendelő szervezőelv, amelyet az erő és a dominancia tart mozgásban.